A szalézi küldetés, amely megadja egész létezésünk igazi arculatát, meghatározza feladatunkat az Egyházban. Gyakorlatban ezek a különféle projektek, művek, nevelési környezetek (például iskolák, oratóriumok, plébániák), képzési helyszínek és evangelizációs törekvések összessége által konkrét tevékenységekben nyilvánul meg, amiket összefoglalóan szalézi ifjúságpasztorációnak nevezünk.
Szalézi, mert legfőbb vonatkoztatási pontja Don Bosco karizmája, a Jó Pásztor nevelő szeretetének példája szerint. Ez egyszersmind megnyilvánulása is a megelőző nevelésnek, amely szeretettel fordul a másikhoz, nyitott a párbeszédre, bizalmat kínál, amely saját helyénvalóságának és hatékonyságának mértéke, valamint a tervezés és cselekvés mércéje.
Ifjúsági, mivel tevékenysége középpontjában a fiatalok személye áll, különösen is a leginkább rászorulóké. A fiatalokat ott, abban a helyzetben szólítjuk meg, amelyben élnek, figyelembe véve adottságaikat és nehézségeiket. Megpróbáljuk megismerni a kulturális, társadalmi és vallási környezetükből fakadó kihívásokat, amelyekkel szembe kell nézniük. Párbeszédet folytatunk velük, hogy az elkísérés pedagógiájával egy olyan élő és közösségi útra hívjuk meg őket, amelyen találkozhatnak Jézus Krisztussal.
Pasztoráció, mert kifejezésre jut benne az Egyház közösségének sokarcúsága a szerzetesek és a világi munkatársak küldetésben való együttes részvételének köszönhetően. Ők így együtt alkotják az Egyház közösségét azokon a helyeken, ahol a szalézi karizma sajátosan jelen van. Ezekben a közösségekben pedig az időről időre megvalósított nevelési tevékenységeken keresztül valósul meg az evangelizációs küldetés.
Mint Don Bosco stílusában végzett egyházi szolgálat, a szalézi ifjúságpasztoráció az evangelizációt tekinti a legsürgetőbb teendőnek. Legalapvetőbb feladata, hogy meghívja a fiatalokat, hogy emberi létüket úgy éljék meg, ahogyan Jézus tette, hogy fokozatosan, egyre jobban megismerjék Krisztust, emberi életük kiteljesedjék, és hogy fontos és felelősségteljes szerepet játsszanak Isten országának építésében itt a földön.
A szalézi ifjúságpasztoráció tehát a nevelői közösség (szerzetesek és világiak) élő, szerves, szisztematikus tevékenysége, amely egy sajátos karizmatikus küldetéstől vezetve képessé akarja tenni a fiatalokat, hogy növekedjenek egészen az érettségük eléréséig, egészen a hitre való meghívás elfogadásáig, egészen a Jézus Krisztussal való közösségig az Egyházban, akire úgy tekint, mint az élet alapjára, aki az élet teljességét adja, és végül egészen addig, hogy „becsületes állampolgárokká és jó keresztényekké” válnak a nevelési hatásoknak köszönhetően.
