Sándor István Szolnokon született, 1914. október 26-án. Édesapja MÁV segédmunkás volt. 1931-ben a fémipari szakiskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el. 1936-ban belépett a szalézi rendbe, 1940-ben tette le első fogadalmát, majd 1946-ban örökfogadalmat tett mint szerzetes testvér. 9 évig nyomdászként dolgozott a rákospalotai szalézi nyomdában, közben 1941-45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként szolgált a hadseregben.
1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai KIOE-ben (Katolikus Ifjúmunkás Szervezet). Sándor István lakhelye, és működésének fő színhelye a Clarisseum. Ebben az épületben volt 1950 tavaszáig a szalézi rendház és a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet, amelyhez annak idején egy nagy park, egy cserkészotthonnak szolgáló ház, egy nyomda, és több más épület tartozott. 1949-ben Sándor István sekrestyés lett. Szoros kapcsolatot tartott fenn a kék ávósokhoz katonai szolgálatra behívott munkásfiatalokkal. Csoportjával levél útján a katonaidő alatt is élénk kapcsolatot tartott.
1950-ben a többi renddel együtt a szalézi rend működését is betiltották. 1951 februárjának végén a hatóság tudomására jutott Sándor István illegális tevékenységének egy része. Hogy letartóztatását elkerülje, Kiss István álnéven a Persil gyár dolgozója lett, s bejelentés nélkül lakott rendtársa lakásában. Ez időben kirándulásokat, magánházakban összejöveteleket szervezett és hittant tanított.
1952 júliusában letartóztatták. A Budapesti Hadbíróság 1952. október 28-án tárgyalta az ügyet. 1952. október 30-án tartott tanácskozása elvetette a kötél általi halálra ítéltek kegyelmi kérvényét. A feddhetetlen jellemű, talpig becsületes Sándor István testvér 1953. június 8-án bitófán fejezte be tartalmas életét.
Az Egyházmegyei Bíróság 2006. május 24-én indította el a boldoggá avatási eljárást. Sándor István az első magyar szalézi szerzetes, akit az Egyház a boldogok sorába emelt 2013 őszén.
A Boldog Sándor Istvánról szóló honlapon bővebb információk is találhatók.
