A REMÉNY MOZGAT MINKET – Strenna2021

A REMÉNY MOZGAT MINKET

„Íme, újjáteremtek mindent!” (Jel 21,5)

 

Előszó

Mint minden évben ilyenkor, elküldöm a következő évre választott strenna témáját a Szalézi Kongregáció minden tartományának és a Szalézi Család minden csoportjának. Habár a naptári évből még hátra van 5 hónap, az új nevelési-lelkipásztori évre való felkészülés miatt van szükség már most erre az előzetes bemutatóra, és teszem ezt nagy szeretettel.

Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy ez még nem a strenna kidolgozott magyarázata, pusztán az általam leginkább fontosnak tartott főbb irányvonalakat tartalmazza.

 

  1. VEGYÜNK TUDOMÁST A VILÁGRÓL, AMELY KÖRÜLVESZ BENNÜNKET

Miközben azt az üzenetet keresem, amely össze tudná kapcsolni az egész Szalézi Családot 2021-ben, lehetetlen nem gondolni arra, hogy hónapokon keresztül, kisebb vagy nagyobb mértékben a világ bezáródott, van ahol teljesen lebénult. Nem lehetett utazni, a nemzetközi találkozókat nem lehetett megtartani. Egyetlen faluvá zsugorodott világunk (világfalu) újra sok „faluvá” esett szét, amelyek gyanakodva néztek egymásra, és ez valószínűleg eltart még egy darabig. A falak ugyan ledőltek, de azért, hogy megvédjük magunkat, a határokat meg kellett erősíteni.

Ezernyi biztató üzenetet hallhatunk ezzel kapcsolatban: hogy túl leszünk rajta, csak higgyünk önmagunkban, hogy erősek vagyunk, hogy a nemzeti büszkeség ennél sokkal nehezebb helyzetekből is kivezetett már stb. Ezeknek az üzeneteknek a többsége egy bizonyos gondolkodásmódot tükröz, az aktuális helyzet egy bizonyos nézőpontból való magyarázatát adja, amely nem más, mint a prométheuszi típusú arcátlan magatartás, amivel az ismert görög mítoszban találkozhatunk, mégpedig az, hogy az ember egyedül ura lehet életének és halálának, egyedül képes újraépíteni önmagát, újjászületni, erőt meríteni saját gyöngeségéből, hogy leküzdje a nehézségeket. Ez egy merőben pogány hozzáállás. Ezeknek az üzeneteknek semmi köze az élet értelméhez, minden élet értelméhez, még kevésbé Istenhez és az úthoz, amelyet megteszünk itt és most.

A mi látásmódunk nem ilyen, az üzenet, amit át akarunk adni, ahol a Szalézi Család jelen van, nem ez.

A mi üzenetünk kihangsúlyozza ezzel a kemény, fájdalmas és súlyos következményekkel járó valósággal szemben, hogy minket továbbra is a remény mozgat, mert Isten a Szentlélek által „újjáteremt mindent”.

Ferenc pápa azt írja: „Bárcsak rátalálnánk az igazságosság, a tevékeny szeretet és a szolidaritás szükséges antitestjeire.[1]a járvány utáni újjáépítéshez.

Tagadhatatlan, hogy jelenleg mennyi fájdalom van jelen a világban. Tagadhatatlan, hány millió szegényt sújtott a fertőzés és mennyien vesztették életüket miatta. Arra kértek minket, hogy tartsuk be a biztonságos távolságot, de el tudjuk azt képzelni, milyen szociális távolságot tudnak tartani egymástól azok, akik a nyomornegyedekben élnek, a bádogviskókban, a szeméttelepek mellett? Milliónyi családot sújt a munkahelyek elvesztése; a gyász, amit el kellett halasztani és milliónyi meggyötört szívet hagy maga után; a szegénység (olykor az éhség), ami ott lebeg sokak feje fölött és összezavar, lebénít, valamint azzal fenyeget, hogy eltemet minden reményt.

 

  1. DON BOSCO NEM ÁLL TÁVOL AZ ILYEN HELYZETEKTŐL, Ő MAGA IS ÁTÉLT HASONLÓKAT

Don Bosco atyánkra hivatkozunk, mert egész élete során számos kemény helyzettel, tragédiával és fájdalommal kellett szembe néznie. Ő mesterien mutatja meg nekünk, amint a hit és a remény nemcsak megvilágítják, hanem a szükséges erőt is megadják ahhoz, hogy megváltoztassuk a kedvezőtlen körülményeket vagy legalábbis csökkentsük azok hatását, amennyire lehetséges. Don Bosco rendkívüli kitartása és különleges, mély, reális látásmódja miatt volt kiemelkedő. A problémákon túlra tudott látni. A kolerajárvány hasonló helyzet volt ahhoz– helyi szinten – , amit most megélünk minden országban. És mint nevelő és lelkipásztor végig fiai mellett állt. Míg voltak olyan emberek, akik csak saját maguk miatt aggódtak, Don Bosco és fiai, mint sokan mások, „nekigyürkőztek” és mindent megtettek azért, hogy segítsenek leküzdeni a járványt. Kijelenthetjük, hogy ez a mély hit és remény egész életét végig kísérte: amikor elhagyta édesanyját és az otthonát, hogy Chieriben tanuljon és szembe kellett néznie a magánnyal és a nélkülözéssel; amikor sírt és szenvedett, mert nem tudta hova vinni a fiúkat, mert senki nem fogadta be az oratóriumot, mígnem találkozott Giuseppe Pinardival. Mindezek igazolják, hogy Don Boscót mennyire a remény erénye mozgatta.

 

  1. EGY SZENTLÉLEK VEZETTE MOZGALOM KÉPES „ÚJJÁTEREMTENI MINDENT” (Jel 21,5)

A keresztény hit megmutatja, hogy Isten a Szentlelken keresztül miként kíséri el az emberiséget történelme során, még a legkedvezőtlenebb körülmények között is. Az Isten, aki nem szenved, de együttérez. Clairvaux-i Szent Bernát mondása szerint: „Impassibilis est Deus, sed non incompassibilis” (Isten nem tud szenvedni, de tud együttszenvedni.)[2] Az üdvtörténetben Isten soha nem hagyta el népét, mindig egy maradt vele, különösképpen amikor a fájdalom nagyon erős: „Nézzétek: valami újat alkotok: már kezd kibontakozni; nem látjátok?” (Iz 43,19)[3]

A jelen helyzet egészen biztosan kedvező lesz ahhoz, hogy

  • észrevegyük mások szenvedését
  • figyelmet fordítsunk a folyamatosan, csendben jelen lévő számos járványra, mint az éhségre, amiben sokan szenvednek; mint a háborúkban való bűnrészességre, vagy az olyan életstílusra, amely keveseket nagyon gazdaggá tesz, milliókat pedig szegénnyé
  • feltegyük magunknak a kérdést, tudnánk-e élni – akinek közülünk több jutott – egy kicsit mértékletesebben, egyszerűbben.
  • komolyan számot vessünk azzal, hogy a világunk, a teljes teremtett világ szenved, megbetegszik, miközben az ember folyamatosan tagadja ezt a tényt
  • felismerjük, mennyire fontos „hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni.[4]

 

  1. A JELEN HELYZET SZALÉZI OLVASATA

A jelen történelmi helyzetnek számos olvasatával találkozhattunk, amely egy olyan pillanat – azt mondják – ami százévente fordul elő, és különböző okokból születő, az emberiséget sújtó nagy krízisekkel jár együtt. A legvéresebb háborúk sem voltak olyan globálisak, mint ez a jelenlegi helyzet. Milyen választ tudunk adni erre a helyzetre? Mint Szalézi Család, mit tudunk hozzáadni? Mely evangéliumi értékeket kínálhatunk fel, szalézi perspektívában? Mint nevelők, hogyan ajánljuk alternatívaként a „reményre nevelést”?

  • Alternatívák felmutatása az uralkodó kultúrához képest. Érték és szemléletváltás:
  • a bezárkózástól a nyitottságig
  • az individualizmustól a szolidaritásig
  • az elszigetelődéstől a valós találkozásig
  • a megosztottságtól az egységig és közösségig
  • a pesszimizmustól a reményig
  • az ürességtől és értelmetlenségtől a transzcendensig.
  • Isten megannyi emberen keresztül szól hozzánk, akik meg tudták élni a reményt.
  • Szélsőséges helyzetekben Isten olyan emberek szívén keresztül szól hozzánk, akiknek látásmódja eredeti, válasza másmilyen
  • Családunk szent példaképekben gazdag, őket a remény mozgatta (Boldog Sándor István, Maddalena Morano…)
  • Nem mentjük meg magunkat egyedül. Senki sem menti meg magát egyedül.

Amit mondani szeretnék, ott van Ferenc pápa szavaiban: „Ha ezen idő alatt megtanulhattunk valamit az az, hogy senki sem boldogulhat egyedül. A határok leomlanak, a válaszfalak összedőlnek, és minden fundamentalista szónoklat elhallgat majd egy szinte észrevétlen jelenlét előtt, mely nyilvánvalóvá teszi, milyen törékenyek vagyunk. (…) Ez a Lélek lehelete, aki látóhatárokat nyit, felébreszti a teremtőkészséget, és megújítja egymással való testvéri kapcsoltunkat, hogy „jelen”-t (vagy „itt vagyok”-ot) mondjunk, amikor látjuk a ránk váró hatalmas és halaszthatatlan feladatot. Sürgősen föl kell ismernünk és ki kell tapintanunk a Lélek pulzusát, hogy másokkal együtt ösztönözni tudjuk azokat a folyamatokat, amelyek tanúsíthatják és irányíthatják az új életet, amelyet az Úr a történelemnek ebben a konkrét pillanatában akar elindítani.[5]

A veszélyhelyzet idején Szalézi Családként megpróbáltunk valós válaszokat adni, mint a cselekvő szeretet és remény jele, és ma alternatíva kell, hogy legyünk:

  • a fiatalok elkísérése terén új láthatárokat, új perspektívákat nyitva előttük.
  • megtanulni „korlátok között élni” egy korlátokat nem ismerő társadalomban. Segíteni a fiataloknak és felnőtteknek, hogy felfedezzék az „élet normalitását” az egyszerűségben, a valódiban, a mértékletességben, a mélységben.
  • meghallani a fiatalokat, amikor a nehéz időkben a remény hangján szólnak hozzánk: pl. környezetvédelmi mozgalmak, a szolidaritás a szükséget szenvedőkkel.

 

  1. Azok a helyek, ahol REMÉNYT TANULNI és GYAKOROLNI LEHET
  • A hit és a remény együtt járnak. Javasoljuk a hitet, mint hiteles megoldást, mert „egy Isten nélküli világ remény nélküli világ.” (vö. Ef 2, 12)
  • Az imádság, mint a remény iskolája és személyes találkozás Jézus Krisztus Szeretetével, aki megment minket.
  • A cselekvés és a szenvedés a mindennapokban. Amikor az emberi lény cselekszik azért, hogy megváltoztasson egy helyzetet, legbelül mindig ott van a remény, ami támogatja őt. „Az embernek minden komoly és jó cselekedete megvalósuló remény.”[6]
  • A szenvedés és a fájdalom jelen van minden ember életében, ez a szükséges kapu, hogy megnyíljék a remény számára.

Számos kultúrában próbálják elrejteni vagy elhallgattatni a szenvedést és a halált. Mindazonáltal, ami lehetővé teszi az ember számára a gyógyulást, az nem a szenvedés vagy a fájdalom elkerülése vagy elrejtése, hanem az ezen keresztül való fejlődés és az élet értelmének a megtalálása, amikor az nem könnyen és nem azonnal látható. „Az emberiességet lényegében a szenvedéshez és a szenvedő emberhez való viszonnyal mérjük.”[7]

  • A szegények és a kirekesztettek, akik Isten figyelmének a középpontjában állnak kell, hogy legyenek a Szalézi Család figyelmének középpontjában is.
  • A nagy krízishelyzetek során, sok dolog eltűnik, dolgok, amelyeket biztosnak hittünk, létfontosságúnak, de valójában nem voltak azok. De az Evangélium és az evangéliumi igazság értékei maradnak, amikor a megalkuvó vagy pillanatnyi filozófiák és gondolatrendszerek kudarcot vallanak. Az evangéliumi értékek nem tűnnek el, nem lesznek „képlékenyek”, nem enyésznek el. Ezért, mint Don Bosco Szalézi Családja meg kell mutatnunk azt, amiben hiszünk, nem veszíthetjük el karizmatikus identitásunkat akármilyen helyzettel állunk szemben.

 

  1. Názáreti MÁRIA, Isten Anyja, a Remény Csillaga

Mária, az Anya, jól tudja, mit jelent a bizalom és a remény, bízni Isten nevében minden reménytelenség ellenére.

Az ő Istennek mondott „igene” újjáélesztette a reményt az emberiség számára.

Fia születésekor megtapasztalta a kilátástalanságot és a magányt. Megőrizte szívében a fájdalmas hírt: „a te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2, 35). Látta a fiát, amint „jel, amelynek ellent mondanak”, félreértik, visszautasítják.

Megismerte a gyűlöletet és a visszautasítást Fiával szemben, akinek a keresztje tövében, a Golgotán megértette, hogy a Remény nem halt meg. Ezért maradt a tanítványokkal, mint anya – „Asszony, nézd, a fiad!” (Jn 19, 26) – mint a Remény Anyja.

„Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, mi Anyánk,

 taníts minket veled együtt hinni, remélni és szeretni.

Mutasd meg nekünk az Ő országába vezető utat.

Tengernek Csillaga, fényeskedjél nekünk

és vezess minket az utunkon!”[8]

Ámen.

 

Don Ángel Fernández Artime S.D.B.
Rendfőnök

 

 

 Róma, 2020. augusztus 2.
Boldog August Czartoryski emléknapja

Fordította: Szabó Judit

átnézte: P. Andrásfalvy János SDB

 

[1] Ferenc pápa, Feltámadási terv, in Vida Nueva, 2020. április 17., 7-11. oldal https://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/feltamadasi-terv-ferenc-papa-irasa-az-emberisegnek-jarvany-utani-idoszakra

[2] Clairvaux-i Szent Bernát, Beszédek az Énekek Énekéről, XXVI, 5; PL 183, 906.

[3] id. Ferenc pápa, Feltámadási terv, 11. oldal

[4] Laudato sí, 13

[5] u.o.

[6] XVI. Benedek, Spe Salvi 35.

[7] XVI. Benedek, Spe Salvi 38.

[8] XVI. Benedek, Spe Salvi 50.