Rendfőnöki üzenet a fiatalokhoz

Don Angel Fernandez Artime SDB, Don Bosco 10. utóda, a szaléziak rendfőnöke 2018 őszén látogatta Magyarország szalézi házait. A fiatalokkal külön találkozott, Kazincbarcikán, a Don Bosco Sportközpontban, 2018. november 2-án. Az ott elhangzott beszédét közöljük, teljes terjedelmében.


Azután, hogy láttam ezeket a gyönyörű táncokat, jobb lenne inkább tovább nézni őket és hallgatni ezeket a gyönyörű dalokat.

Nagyon – nagyon tetszett nekem, lenyűgöző volt, hogy milyen jól tudnak táncolni ezek a srácok és a lányok, nagyon tetszett nekem ez a történelmi séta is, amit tudtunk itt tenni, Magyarország történelmében. Nagyon kreatív volt. Háromszor kellett ugyanis körbemenni. Persze ezt az utolsó gyönyörű dalt is nagyon szerettem, ahol a fiatalok együtt énekeltek az iskolának a tanáraival és tanárnőivel… Ez 100 % – ban szalézi..

(taps, igen!)

Mert az egy szép dolog, amikor a fiatalok kifejezik magukat, és művészeteket mutatnak be, de amikor ebben velük vannak a nevelők, na az az, ami különleges. Egészen biztos vagyok abban, hogy ezt a fiatalok soha nem fogják elfelejteni. Soha nem fogják azt elfelejteni, hogy egy olyan iskolában tanultak, ahol a tanárok velük együtt énekeltek.

Szeretném kihasználni ezt az alkalmat arra, hogy köszönetet mondjak nektek! Ez a köszönet most nem a fiataloknak szól, akik most itt vannak, hanem a tanároknak és a nevelőknek! Mindnyájatoknak, akik ebben a mozgalomban, a szervezésben, itt, ennek a helynek, ennek a városnak a működtetésében részt vesztek! Köszönöm a plébániai csoportoknak és vezetőiknek!

Miért is akarok köszönetet mondani? Egy olyan dologért, ami számunkra, a Szalézi Család számára rendkívül fontos. Hiszen az Önök, a Ti segítségeteknek köszönhető az, hogy a szalézi álmot meg tudjuk valósítani. Együtt sokkal messzebbre tudunk eljutni. Csak együtt tudjuk Don Bosco álmát megvalósítani. Együtt, együttműködve.

Egészen biztos vagyok abban, hogy Don Bosco soha nem gondolta volna, hogy a szaléziak egyszer eljutnak Magyarországra is, és ilyen szép számban itt jelen lesznek. Eszébe sem jutott volna az, hogy egyszer 136 országban leszünk jelen. Ami egészen bizonyos, az az, hogy Don Bosco már nincs itt ezen a Földön. Viszont van egy nagyon szép, és nagyon jelentős dolog, mégpedig az, hogy mi, akik itt jelen vagyunk, lehetővé tesszük azt, hogy Don Bosco ma is tudja nevelni a fiatalokat. Ezt ő személyesen már nem tudja megtenni, de mi megtesszük helyette, az ő stílusában.

Még egy dologról szeretnék beszélni, és aztán szeretnék kérdéseket hallani. Rendkívül lenyűgözött, hogy ilyen hatalmas csapattal, ennyi emberrel tudtam találkozni, akik reggeltől fogva jönnek ide. Láttam, hogy autóbuszokkal érkeztetek különböző helyekről. Ezen a kis térképen láttam, hogy pontosan honnan is érkeztetek. Csodálatos azt is látni, hogy sokan a szüleikkel jöttek el, hogy találkozhattam oly sok tanárral és tanárnővel, és hogy lehetőségem van ilyen sok fiatallal és gyerekkel találkozni itt most.

Másodszor vagyok Magyarországon, csodálatos az országotok, nagyon szép. Picit frivol dolog lesz, amit mondok nektek, de tudnotok kell, hogy nagyon szeretem a magyar bort. Nagyon jó boraitok vannak.

Van egy nyelvetek, ami megtanulhatatlan, de ez még inkább vonzóvá teszi ezt a nyelvet. Ezzel kapcsolatban egy viccet is hallottam tegnap. Azért mondták el ezt a viccet nekem, hogy picit bátorítsanak, hogy tanuljak meg magyarul. Így szólt: Tudjátok-e, hogy melyik nyelvet beszélik a Mennyországban? Válaszom természetesen az volt, hogy fogalmam sincs, milyen nyelven beszélnek a Paradicsomban? A válasz pedig az, hogy a Mennyországban magyarul beszélnek. S tudod, hogy miért? Azért, mert egy egész örökkévalóságra van szükség ahhoz, hogy megtanuljuk. (taps)

Persze ez nem is igaz, hiszen a legkisebbek is milyen jól beszélik, biztos nem lehet olyan nehéz. Nem értem, hogy ha a piciknek ez ilyen könnyű, akkor nekem, aki már nagyfiú vagyok, miért ilyen nehéz.

Nagyon jól érzem itt magam, és szeretnék valakit bemutatni nektek, egy szalézit, aki utazik velem szerte a világban, aki a rendfőnöknek a titkára. Jól beszél, na nem magyarul, hanem argentínul. (taps) Amikor utaztunk Rómából Torinóba és vissza, ő vezette az autót. Beszélgettünk arról, hogy milyen szép a hazátok. Még egy dolgot szeretnék elmondani, nektek, amiben különlegesek vagytok, és az az, hogy pillanatokon belül jól érzi magát köztetek az ember. Nagyon szeretném, ha amikor fotózkodunk, készíthetnék veletek egy nagy közös képet.

Mikor a jövőben gondolkodunk, a szalézi jövőben, akkor az nagyon nagy lelkesedéssel tölt el, mert rengeteg lehetőséget látok. Hogyha rátok nézek, akkor azt látom, hogy a szalézi jövő nagyon szép.

A pápával voltunk, ha emlékeztek, meséltem a homíliámban. Nem tudom azt mondani, hogy odajött köszönni nekem, mert nem tudta azt, hogy jövök én is ezzel a csoporttal, de nagyon közel voltam hozzá 25 napon keresztül. Egy nagyon mélyhitű és nagyon reményteli pápát láttam, egy lelkileg nagyon erős pápával találkozhattam, nagyon sok remény volt és van benne. Egyáltalán nem pesszimista. Sokan kritizálják és nincsenek egyetértésben vele, ő ezt látja is, de ennek ellenére sem pesszimista. 25 napon keresztül, képzeljétek, el, arról beszéltünk, arról gondolkodtunk közösen vele és a püspökökkel, hogy milyen lesz az Egyház jövője a fiatalokkal. Semmilyen adminisztratív vagy gazdasági, vagy ilyen dologról, hála a jó Istennek, nem beszélgettünk, hanem csak a fiatalokról volt végig szó.

Szeretném ezt a pillanatot megragadni, hogy valami olyasmit mondjak nektek, ami nagyon a pápa a szívéből jön, és ugyanakkor azt is mondhatom, hogy nagyon szalézi. A szalézi központok mindig nyitva kell, hogy álljanak bármilyen fiatal fiú vagy fiatal lány számára. Don Bosco soha nem kérdezte meg a gyermekeitől, hogy ugye már mindent tudtok és nagyon okosak és tökéletesek vagytok? Csak annyit mondott nekik: ha akarsz, jöhetsz, ez a te otthonod. Ugyanezt szeretném nektek mondai, kedves barátaim, a szalézi központok mindig nyitva állnak előttetek és a családjaitok előtt. Nem kérdezzük, meg hogy milyen vallású vagy, nem kérdezzük meg, hogy szegény, vagy gazdag, nem érdekel bennünket, hogy milyen politikai vonalat követsz. Ez Don Bosco. „Elég, hogy fiatalok vagytok ahhoz, hogy szeresselek benneteket.”

Itt, Magyarországon is ez kell hogy a jelenünk és a jövőnk legyen. Hogyha valaki nincs erről meggyőződve, nem kell foglalkozni vele. A szalézi házak kapui mindig nyitva állnak mindenki előtt. Hiszen mindenki addig és annyira tud előrelépni, ameddig képes.

Nem akarlak tovább fárasztani benneteket a szavaimmal, nem tudom, hogy vannak – e kérdések.

Átdolgozta:
Lévai Anna