BoscoFeszt2020

Pár hónapja senki sem gondolta volna, hogy újra lesz SzaléziNyár, elképzelhetetlennek tűnt a BoscoFeszt. Viszont a Don Bosco Szaléziak, a Don Bosco Nővérek és a Szalézi Ifjúsági Mozgalom stábtagjai idén is kitettek magukért, és július 20- 24 között több, mint 120 fiatalnak adhatták át az idei üzenetet: „Több telik tőled!”

Hétfő reggel 10 órától özönlöttek a táborozók, Usain Boltot megszégyenítő gyorsasággal ugrottunk a rég nem látott barátainknak, az első percekben már érezni lehetett, hogy jó hétnek nézünk elébe. Az animációs stábosok köszöntöttek minket először, majd közösségépítő, ismerkedős játékokat játszottunk. Idén minden napnak meg volt a mottója, ma a “Fiatalok sokkal többre képesek” gondolatról volt többnyire szó. A mai nap találkozunk az újonnan jött misszionáriussal, a Nigériából érkezett David Mbanu 26 éves szalézi szerzetesnövendékkel. Rövid időn belül össze tudtunk barátkozni, nagyon vicces volt, ahogy tanítottuk neki a magyar szavakat. Este kaptunk egy kis esőt is, de ez nem szegte kedvünket, sőt egymást átkarolva táncoltunk a szaletli alatt, utána -mint utána minden este- fakultatív programokon vehettünk részt.

Kedd reggel a fakultatív zsolozsmán sokkal többen voltunk, mint az eddigi években, majd a reggeli imát és a reggelit követően két korosztályra bontott előadáson vehettünk részt, mely a nap mottóját, a “Járjatok a földön, lakjatok az égben!”-t dolgozta fel az önismeret szempontjával. Ebéd után elővettük a „summer body” -t és indultunk is a Péliföldszentkereszti tóra. A vizes játékok és a sima pancsolás mellett minden nap vártak minket kézműves tevékenységekkel, hennával vagy különböző játékokkal, mint a rekesztorony építés vagy íjászat. A fürdést a Szentmise követte, majd vacsi után a Szentségimádással összekötött lelki est keverte össze az érzéseinket. Erősen beleturkált a múltunkba, melynek hibáit, fájdalmait mind le tudtuk tenni a gyónásban.

Másnap reggel minden az évek szokásainak megfelelően ment, a mai nap témája “Mert együtt minden könnyebb” volt. Délelőtt három sport képviselője adott elő a csapat szerepéről és fontosságáról, és olyan tippeket, tanácsokat is kaptunk, melyeket minden csapatjátékosnak illik tudni. Kis csoportokban minden nap beszélgettünk a nap témájáról, megosztottuk egymással az érzéseinket, így még inkább közelebb tudtunk kerülni az eddigi többnyire ismeretlen emberekhez. Az elmúlt hetekben a Szalézi Ifjúsági Mozgalom Instagram oldalán szavazhattunk az új SZALIM autó nevéről, és a mai nap dicsőségesen berobogott az új sztár: Samu. Délután újra lementünk a strandra, és kezdetét vette a strandröpi bajnokság is. Az esti animáció után egy óriási kínai háború játékot játszottunk, amibe talán nagyon is beleéltük magunkat: emlékszem, hogy amikor csendben egymás után lappangva kúsztunk fel a kálváriára, mondta valamelyik csapattársam, hogy ő nem gondolta volna, hogy ez éppen ennyire komoly lesz.

Az utolsó teljes napot sikerült nagyon kimaxolni, hiszen nem is reggel, hanem 4 órakor kezdtük egy jó kis hajnali túrával. A már hagyománnyá fejlődött pirkadati séta idén is nagyon sokat adott nekünk lelkiekben. Lehet, hogy az elején egy kicsit zombiként mentünk, de a végére már nagyon hangulatos kis csapat verődött össze. Az Öregkőt elérve közösen zsolozsmáztunk a napfelkeltében, csodálva a kilátást, mely egyszerűen fantasztikus volt! “Isten másokért teremtett bennünket” -ez volt a mai nap mottója, ez alapján mehettünk ma délelőtt egy választott előadásra, melyet egy bíró, egy parlamenti képviselő és egy rendőr tartott a társadalmi szerepvállalás fontosságáról. Ebéd után még egyszer utoljára lementünk a strandra, ahol a strandröpi bajnokság döntő játszmája is zajlott, de vicces volt, hogy az elején még az előadást tartó bíró is játszott velünk. Fürdés után mentünk is fel a Lourdes-i barlanghoz, ahol szentmisét mutatott be számunkra Andrásfalvy János tartományfőnök atya. Vacsora után rittyentettünk egy flashmobot az idei tábor gyülekező zenéjére, majd, amikor már nagyon ment a tánc, kezdetét vette a party. Nagyon jó érzés együtt táncolni és bulizni szerzetesekkel, ezt az élményt is eltettük a soha el nem feledhetők közé. Persze a kevésbé szórakozott fiataloknak is volt programjuk: teaház és egész estés ima a szalézi nővérekkel. Az idei év egyik legjobb újdonsága talán az opcionális esti vagy inkább éjszakai ima: minden éjfélkor páran együtt adtunk hálát a napért, a táborért, egymásért.

A végső nap valójában a búcsúról szólt, egy nagy körben mindenkinek köszönetet tudtunk mondani az elmúlt hétért: egy kézfogással, egy öleléssel sikerült mindenkitől elköszönni. A kiscsoportokban üzeneteket írtunk egymásnak a naplónkba, melyet minden este folyamatosan töltöttük ki a nap tanulságaival, papírra vetve belső érzelmeinket. A mise, a kötelező csoportkép és a finom ebéd után viszont újra eljött a legrosszabb rész, amikor könnyek között hazaindultunk.

Óriási köszönettel tartozunk a két főszervezőnek: Kovács Sándor testvérnek és Ewa Gamon nővérnek, hiszen megint eszméletlen jó táborfesztivált alkottak a stábtagokkal együtt.

A BoscoFeszt egyik csodálatos tulajdonsága, hogy az ország, (sőt már más országok) fiataljai tudnak  találkozni, és idén is nagyon sok új embert ismertem meg. Ha ti most olvassátok ezt, akkor van egy nagyon fontos üzenetem a számotokra: Jövőre találkozunk!

Szeghő Balázs