BoscoFeszt2019 – Egy résztvevő szemszögéből

Ötödik születésnapját ünnepelte a Don Bosco Szaléziak, a Don Bosco Nővérek és a Szalézi Ifjúsági Mozgalom közös szervezésében létrejött BoscoFeszt. Július 23-27 között több, mint 150 fiatal kapcsolódott ki a várva várt szalézi táborfesztiválban, melynek idei mottója a “Kövesd a nyomokat!” volt.

Kedd reggel már 10 órától érkeztek a résztvevők, alig 14 perce nyitották meg a regisztrációt, már majdnem kígyózó sorokban vártuk, hogy kezdetét vehesse az egy éve várt tábor. A SZALIM irodavezetője, Szlávik Adél köszöntött minket, a szervező animátorok koordinálásával ismerkedős, közösségépítős játékokat játszottunk, majd a misét és vacsorát követve az animációsok megnyitották a 2019-es BoscoFesztet. Az este folyamán különféle műhelyeken vehettünk részt, mint például a média, néptánc, kvíz vagy az óriás honfoglaló.

 

A teljes albumot itt tekintheted meg (1. nap)

 

A szerda reggeli gondolatokat, imát követően „A Szentség téged is vár” címen két korosztályra bontva vettünk részt előadásokon. Szentmisét és ebédet követve, egy kis szabadidő után indultunk is a strandra, ahol a fürdésen kívül kézműves programok, rekesztorony-építés és strandröpi-bajnokság várt minket. Ma volt a Lelki Est is, bekötött szemmel vezettük egymást fel a templomhoz, majd kiscsoportokban, csendben elmélkedeve sétáltunk fel a Lourdes-i barlanghoz, ahol már várt is minket az Oltáriszentség. Az Esti mese után egy opcionális kerekasztal beszélgetés volt, ahol szalézi szerzetesek, nővérek és animátorok válaszoltak a kérdéseinkre.

 

A teljes albumot itt tekintheted meg (2. nap)

 

Másnapnak alig lehet mondani a hajnali 4-kor kezdődő fakultatív hajnali túrát, melynek csúcspontja a csodálatos panorámában, a természet magas, de lágy ölén tartott Szentmise volt. A délelőtt folyamán két előadást hallgattunk végig: „Együtt a szentté válás útján”, majd a „Mondj igent! Afrikától Péliföldszentkeresztig” címen, melyek kimondottan sokat tanítottak nekünk. A strandon a szokásoson kívül gladiátorharc is fogadott minket, az este során műhelyek, foci, nyomozós játék.
El lehetne képzelni egy szülinapot torta nélkül? Nem igazán, úgyhogy mi sem akármilyen tortával ünnepeltük kedvenc táborunk szülinapját: mi díszíthettük ki a tetejét. Mit ne mondjak, tényleg gyönyörű lett!

 

A teljes albumot itt tekintheted meg (3. nap)

 


Az utolsó teljes napon már nehezebb volt felkelni, kicsit zombiként zsolozsmáztunk páran a szerzetesekkel és szerzetesnőkkel az ifiház lépcsőjén, majd pár általunk választott „tanúságtevőtől” hallhattunk előadást „Életszentség sokféleképpen” címen. Ez volt az utolsó strandos nap is, a röpibajnokság mindent eldöntő utolsó játszmája, és ha már a játéknál tartunk, akkor Trásy Zsolt jóvoltából egy csomó játékot próbálhattunk ki, volt billiárdfoci, és megint csodaszép hennákat csináltak a csajok. Vacsi után tovább társasoztunk, fociztunk, majd a Bolyki Balázs Soul&Gospel Kórus csapott egy fergeteges hangulatot. A záróestnél már mindenkinek leesett, hogy ez biza az utolsó este, úgyhogy próbáljuk kiélvezni minden percét. Erről gondoskodtak is az animációsok, vagyis inkább azok az „ismeretlen” emberrablók, akik elvitték tőlünk az örökfogadalom előtt álló Emmanuel SDB testvért. Nekünk meg egy igazán gyors flashmobot kellett összerakjunk csoportokban, hogy visszakapjuk misszionárius testvérünket. Ez persze sikerült, megoldódott az Esti Mese mindennapos bonyodalma, és tudatosult bennünk, hogy igen, vége.

 

A teljes albumot itt tekintheted meg (4. nap)

 

Szombat. Suli közben az egyik legszebb nap, most viszont pont az ellentéte. Mármint az lenne, hogyha nem ezt a napot vártuk volna úgy körülbelül 3 éve. Afrikai misszionárius testvérünk (igen, Emmanuel) óriási dologgal ajándékozott meg minket, mégpedig azzal, hogy a BoscoFeszt zárómiséje az ő örökfogadalmi miséje volt. Nagyon jó érzés volt osztozni az örömében, nagyon büszkék és boldogok voltunk, hogy fiatal testvérünk véglegesen elkötelezte magát a Jóisten szolgálatába úgy, hogy velünk, fiatalokkal még inkább foglalkozni fog. Komoly példát állít nekünk személyével, elhivatottságával, szeretetével. Úgyhogy teljesen érthető, hogy mi már reggel óta díszes, alkalmi, ünnepi ruhában voltunk, a lehető legjobban kifejezve, hogy ez egy nem minden napi alkalom. Ehhez hozzájárultak a konyhásnénik is, bár egész héten nagyon jókat ettünk, az ünnepi ebéd a lehető legfinomabbra sikerült. Persze mi is adtunk egy ajándékot az újdonsült szalézinak, pár fiatal átírta a „Mi vagyunk a grund” című betétdalt, ezt az átiratot énekelve nyomatékosítottuk számára, hogy mennyire fontos nekünk, mennyire értékeljük a munkáját, és megköszöntük neki eddigi tetteit. Én még mindig dúdolgatom: „Imádkozzál, ha kell…”
De elérkezett a megúszhatatlan, amikor könnyek között is, de mindannyian elindultunk hazafelé.

 

A teljes albumot itt tekintheted meg (5. nap)

 

Óriási köszönönettel tartozunk két főszervezőnknek, Claudius Misquitta atyának és Ewa Gamon nővérnek, hiszen megint fergetegeset alkottak az egész szervező stábbal együtt. Mivel is tudnám ezt befejezni, minthogy Jövőre ugyanitt!

 

Szeghő Balázs