Boldog Alexandrina Mária da Costa

Boldog Alexandrina Mária da Costa
/1904-1955/

Alexandrina Mária da Costa Balazar városában élt Portugáliában. Édesapja nagyon korán elhagyta a
családot és édesanyja egyedül nevelte a két lányt. Alexandrina 18 hónapot járt csak iskolába, majd
elküldték a földekre dolgozni 9 évesen.
14 évesen történt vele egy tragédia, ami megváltoztatta az életét. Egy volt munkatársa három másik
férfival együtt megpróbált betörni a szobájába. Hogy elmenekülhessen előlük, Alexandrina kiugrott
az ablakból, majdnem 4 m magasról, de szerencsére túlélte az esést. Az ugrástól eltört a gerince és 19
éves koráig úgy is maradt, de még így is képes volt magát elvonszolni a templomba. Betegsége elején
sokat imádkozott a Szűzanyához a gyógyulás csodájáért. A fokozatos bénulása miatt 1925-től állandó
ágyban fekvésre kényszerült. Kialakíttatott a szobájában egy oltárt, melyet virágokkal és gyertyákkal
díszíttetett fel, hogy megfelelő helye legyen a Szeplőtelen Szűz és Szent Fatima szobrának. 1942-től
13 évig – a haláláig – nem vett magához más ételt, csak az Eukarisztiát.
Testvére naplót vezetett Alexandrináról és a vele történő csodákról. Jézus egyszer azt mondta neki:
„Nagyon ritkán fogsz vígaszt kapni… Azt szeretném, hogy míg a szíved tele van szenvedéssel, a szádon mosoly üljön.” 1944-ben csatlakozott a Szalézi Munkatársakhoz. Felajánlotta a szenvedését a
lelkek üdvözüléséért és a fiatalok megszentelésére.
1955 októberében halt meg.

Kérésére ezt vésték a sírkövére:

„Bűnösök, ha a testem pora segíthet megmenteni titeket, gyertek közelebb, lépjetek rá, rugdossátok, míg el nem tűnik. De többet ne vétkezzetek: ne bántsátok Jézust többé! Bűnösök, annyira elszeretném mondani… Ne kockáztassátok, hogy örökre elveszítsétek Jézust, mert ő annyira jó! Elég a bűnnel. Szeressétek Jézust, szeressétek őt!”