Az első benntlakó

Egy kései esős estén történt, hogy beállított Don Boscoékhoz egy bőrig ázott fiú. Kenyeret és szállást kért tőlük. Margit mama a tűzhely mellé ültette, ahol vacsorát is adott neki. Közben pedig Don Bosco kérdezgette, hogy mégis ki ő, tanult-e valamit, vannak-e rokonai.

– Szegény árva vagyok – felelte a fiú – Azért jöttem, hogy munkát keressek. Három frankot
hoztam magammal, de elfogyott, mielőtt munkát találtam volna, így nincs már semmim és
senkim.
– Voltál-e már elsőáldozó?
– Még nem.
– Bérmálkoztál-e?
– Még azt sem.
– No és gyóntál-e?
– Néhányszor.
– Most hová akarsz menni?
– Nem tudom, de az Isten szerelmére kérem, hadd maradjak itt éjszakára egy sarokban!

Ahogy ezt kimondta, eltörött a mécses, sírva fakadt és Margit mama is vele sírt. Megbeszélték, hogy befogadják és a fiúval együtt elkészítették az ágyát a konyhában.

Így elkészült az oratórium első ágya, az első vendég számára.

“Ha hív az Isten, gyorsan dönts!”