"jóéjszakát"

Esténként, lefekvés előtt, az egyszerű imát követően Don Bosco mindig beszélt a fiaihoz. Nem tartott ilyenkor hosszú beszédet, hanem tanácsokat adott, az elmúlt napra vonatkozó észrevételét osztotta meg a gyerekekkel, vagy rövid történeteket mondott el, amelyek tanulságul szolgálhattak a fiataloknak. [...] A legnyugodtabb napszak általában az este, amikor a test és a lélek is fogékonyabb, és már mindkettő pihenni készül. Don Bosco tudta ezt. Valamint tudta azt is, hogy milyen hangon kell szólni azokhoz a gyerekekhez, akik csak szeretetre, egy baráti kedves szóra és egy, az övékkel együtt dobbanó szívre vágynak. [...] Az este lezárásaként Don Bosco mindig azt mondta: „Jó éjszakát!”, s erre a gyerekek lelkes kiáltásban törtek ki: „Köszönjük!”, majd mindannyian odaszaladtak Don Boscohoz, hogy személyesen is elbúcsúzhassanak tőle. Don Bosco megfogta a kezüket, mindenkihez volt egy-egy bátorító vagy üdvözlő szava. [...]

A „jóéjszakát” hagyományát Margit mama vezette be, hiszen ő köszönt így el a nap végén az első fiútól, akit Don Bosco vendégként Valdoccoba vitt: elmondtak közösen egy imát a Szűzanyához, majd Margit mama anyai útmutatást adott arról, hogyan lehet az Úr kedvére tenni és jót cselekedni, végül jó éjszakát kívánt.”

Részlet a Don Bosco jó éjszakát-jai és álmai c. könyvből
Szerkesztette: Emilio Zeni és Egidio Deiana
Magyar fordítás: Don Bosco Kiadó